Három héttel ezelőtt ért véget a Világ.
Legalábbis az általunk eddig ismert és elfogadott világ.
A modern civilizációk egy éjszaka alatt romba dőltek. Az emberek tehetetlenül nézték végig, ahogy életük örökre megváltozik.
Amikor a Teremtő elhagyott minket, az ég sötétbe borult és pusztító vihar tört ki.
A lakosság egy része megőrült: törni, zúzni kezdtek, minden ok nélkül egymásra támadtak.
Több millió ártatlan esett áldozatul a vérengzéseknek. Senki sem tudja, hogy mi okozta ezt a tébolyt.
A nagyobb városok lángba borultak, az épületek összeomlottak. Megszűnt a TV- és rádióadás. A közlekedés leállt, az utcák elnéptelenedtek. Minden modern eszköz használhatatlanná vált.
Mintha a sötét középkor tért volna vissza egy sokkal pokolibb változatban.
Zűrzavar lett úrrá az egész világon.
Az életben maradtak kis csoportokba verődtek és egymással harcolnak a túlélésért. Kevés az élelem, a víz és a biztonságot nyújtó menedék. Ezekért folyik a küzdelem.
A tomboló vihar, amely az első napokban söpört végig a Földön, mára alábbhagyott, de nem múlt el teljesen: hol vérfagyasztóan dermedt és mozdulatlan a levegő, hol orkán erejű szél süvít végig a romok között.
Vastag felhőréteg borítja az égboltot. Egyesek szerint, soha többé nem látjuk a Napot...
